Vannak dolgok, amelyeket viselünk, és azonnal másképp érezzük magunkat tőlük. Ezt a darabot azoknak a napoknak készítettem, amikor az ízületeink emlékeztetnek minket arra, hogy ott vannak - a virágok kézzel faragottak, szirmonként, és a hajtások lassan körbefonják az egész karkötőt azzal az eszközzel, amelyet harminc éve használok.
A réz évezredek óta ott van az emberek bőrén, azok számára, akiknek szükségük volt arra, hogy a testük tovább mozogjon, és azok, akik visszatérnek hozzám, mindig ugyanazt mondják: abbahagyták annak érzékelését, amit korábban a csuklójukon éreztek.
Ez az egyik utolsó karkötő, amit készítek, mielőtt végleg bezárom a műhelyemet. Remélem, megtalálja azt a csuklót, amelynek a legnagyobb szüksége van rá.